Ez nagyon gyorsan ment. Megjött az elsői olvasói levél, vágjunk is bele:
Sziasztok!
Tetszik a blog alapötlete, és hogy ne haljon el (mint sok más hasonló kezdeményezés), gyorsan megírom az egyik történetemet, amit még a legjobb barátaimnak se mondtam még el, nehogy véletlenül tovább adják. Nem halnék bele, ha így lenne, de rossz fényt vetne rám, egész biztosan.
Egy pár hónapos szünetet kivéve, több évig voltam együtt egy barátnőmmel, akit nagyon szerettem, nehezen engedtem csak el. A szünet alatt összejöttem egy másik lánnyal, viszont vele érthető módon nem alakult ki komolyabb kapcsolat, ő vonzódott jobban hozzám, ezért még kicsit vágyhatott is utánam a szakítást követően. Miután vele vége lett, újra találkoztam az előző barátnőmmel, vissza is mentem hozzá, és ezt korrektségből elmondtam a másiknak is, de benne ez mégis ellenségeskedés szült, a barátnőmmel szemben.
Szóval a hosszabb kapcsolatom még egy jó évig tartott ez után, de előjöttek a régi gondok, afféle se veled se nélküled állapotban voltunk, szakítás lett a vége. Ezt is elmondtam a másik lánynak, kvázi haverok voltunk ekkorra, ő pedig felajánlotta, sőt akarta, hogy amíg egyikünknek sincs partnere, szeretkezzünk időnként barátilag. Kicsit ágáltam ellene, akármilyen hihetetlen is, de végül beadtam a derekam, hetente kétszer lefeküdtem vele.
A csavar ott jön, hogy nem sokkal később el kezdtem hiányozni az előbbi lánynak is, és ugyan nem újítottuk fel a kapcsolatunkat, de vele is találkozgattam, és végül mindig az ágyban kötöttünk ki, és egészen elképesztő érzelmi hullámvasút volt minden perc vele, részben mert egészen mélyről vágytam rá, részben azért mert kettős játékot játszottam és tartottam a lebukástól.
Valamivel több mint egy hónapig űztem ezt így, de már kezdtem megunni, úgyhogy fokozatosan lepattintottam mindkét lányt, bár nehéz volt. Tudtommal nem jöttek rá a hűtlenségemre, mondjuk nehéz is lett volna, mert ismeretlenül is utálták egymást, mintha rivalizáltak volna. Szemét voltam, tudom, de még időben rájöttem, hogy emberi érzésekkel játszom, így senki nem sérült lelkileg.
